A település története
A terület már az ókorban is lakott volt. Az eddig ismert legkorábbi már falunak tekinthető település kb. 2800 évvel ezelőtt alakult ki Cserépváralja területén. Nevét a valamikor itt magasodó várról kapta.
Az első okleveles adat a faluról 1214-ből származik. Egyes értelmezések szerint azonos az 1292-ben említett Váralja községgel. Erre ugyan nincsen okleveles bizonyítékunk, csak abból lehet következtetnünk, hogy midőn 1248 előtt a falu – mely ekkor Waralya alakban fordul elő – az egri püspök birtokában volt, Ernye bán mindent elkövetett, hogy azt megszerezhesse, mert az a vár tövében feküdhetett.
A középkori várak alatti település gyakran kapta a Váralja nevet. A Cserépvár alatti település első említése Cserépallya néven csak 1729-ből való, amikor a vár már romhalmaz az 1687. évi ostrom következtében.
Az 1568. július 29-én keletkezett várleltárban, melyet Báncsi János, Cserépvár várnagya készített, kétszer is említve van „Cserepi major”, ahonnan élelemmel látták el a várat. Vélhetően ez volt a vár alatti falu, amelynek helyét a Váraljai-patak mellett a Furgál-völgy közelében találták meg a felszínen gyűjtött XIV-XVI. Századi kerámiatöredékek nyomán.
1596-ban Eger eleste után őrsége megfutamodott így a török harc nélkül szállta meg. A törökök a vár ostroma előtt a községet elpusztították. A vár többször is gazdát cserélt, valószínű, hogy a vár kútját is török rabok készítették.
1687-ben ostrommal szabadították fel a császári csapatok. 1697-ben valamennyire helyreállították.
A Rákóczi szabadságharc kezdetén a várat a kurucok foglalták el, 1703-ban itt tartották fogva a kurucok Telekessy István egri püspököt. 1710-ben a császári csapatok kezére került. A vár valószínűleg a Rákóczi-szabadságharc idején pusztult el.
1711-ben a lotaringiai származású L’Huillier Ferenc egri várkapitány, aki katonaként részt vett a török elleni küzdelemben, Buda visszafoglalásában, s e harcok során szerzett érdemeiért bárói címet kapott, megvásárolta a várat és omladozó köveiből a vár alatt kastélyt építtetett, melyből ma már csak a kápolna áll.
A település büszke arra, hogy az 1848-as szabadságharc csatazaja elől ide költöztették szülei a négyesztendős Munácsy Mihályt (1844-1900), a kastélyban intézőként szolgáló nagybátyjához.