Felszentelt motorral száguld a magyar dakaros

Sivatagi éjszakát, sírásig való kimerülést és misztikus élményeket is tapasztalt Horváth “Laller” Lajos terepmotoros, aki januárban újoncként vág majd neki a Dakar-ralinak. A versenyzésének bárki részese lehet, a felszerelését gyerekrajzok díszítik, a motorját oltár előtt szentelték fel. A családi ebédnél már Horváth szól, hogy ne a Dakar legyen a téma – még akkor is, ha már egyfolytában a közelgő verseny jár a fejében.

Horváth “Laller” Lajos újoncként vág neki 2017 januárjában a Dakar-ralinak. A sivatag mágikus erővel vonzza, amit szerinte nem könnyű megérteni, de az általa elmesélt kalandokból azért átérezhetjük.

20161205horvath-lajos-laller-motoros-dakar

Méltóvá válna az apja nevéhez

Horváth motoros családba született, az édesapja alapította a váci motorosklubot, “onnan indult el a minikrossz Magyarországon. Voltak srácok, akiknek nem volt elég pénzük motorozni, és akkor Pannóniákból meg Csepelekből fabrikáltak minikrosszmotorokat, ami annyira bejött, hogy hamarosan többen versenyeztek minikrosszban, mint krosszban.”

Az apai háttér ellenére Horváth elég rögös úton lett terepralis, mert a családi költségvetés nem engedte meg, hogy ketten is motorozzanak. Amikor a saját lábára állt, akkor vette meg élete első Simsonját, amivel “a környező erdőben kezdtünk motorozgatni. Akkoriban történtek olyanok, hogy a vadászok drótokat feszítettek ki, és leszedték a srácokat a motorról. Inkább vettem helyette egy endurót, amivel zárt pályán motorozhatok, eleinte nem is akartam versenyezni. Idővel megtetszett, az eredmények is jöttek, később pedig egy kétszeres quadbajnok ismerős addig csesztetett, amíg ki nem próbáltam a terepralit. Az első versenyemen harmadik lettem 18 indulóból, és az egész közegből azt éreztem, mintha hazaértem volna, itt is maradtam azóta is.”

Terepralizásból persze nem lehet megélni, Horváth autószerelőként dolgozik, mellette edz, motorozik, ügyeket intéz. Nem csoda, hogy a versenyzői karrierje hajnalán mért 124 kilónál már jóval kevesebbet, 95 kilót mutat alatta a mérleg.

Hív a sivatag

A Dakart már egészen kicsi korában nézte az apjával, akkoriban “kicsit őrülteknek gondoltuk őket, ahogy mennek a sivatagban ezerrel – aztán átálltam az ő oldalukra”.

Felnőttként ugyanis egy napon eltökélten azt mondta magának, nyolcórás munka mellett is meg tudja csinálni a Dakart, de ez egy nagyon könnyelmű kijelentés volt”.Az lett a mottója, hogy “ha van célod, vezet oda út is”. Csakhogy eddig “a Dakar tíz százalékot tett ki az életünkből, a többi kilencven jutott a családra és a teendőinkre, most viszont már csak a Dakar van. Az ember csak azt látja, hogy kék az ég, meg sárga a homok, de odáig eljutni különleges logisztikai, anyagi kihívás.”

Már az idén januári Dakarra is leadta a nevezést – Varga Ákost segítette volna, az első magyar motoros, aki teljesítette a Dakart –, de nem volt meg a sivatagi tapasztalata. A szervező cég, az ASO megadott három versenyt, amelyből legalább az egyiket teljesítenie kellett. Ekkor kezdődött igazán az őrület. Egy marokkói ralin sikerült a 30. helyet megcsípnie 48 motoros közül, így “nem volt kérdés”, hogy 2017-re elfogadják majd a nevezését. A verseny előtt két hónappal szervezett egy tesztet is, akkor találkozott először a sivataggal.

Könnyek a dűnetölcsér alján

Az akkori csapatával kiment egy kéthetes tesztre Marokkóba, “mentünk át az Atlaszon, egyszer csak lefordultunk egy bekötőútnál. Az oázis egyik fele még köves volt, majd mintha elvágták volna, onnantól csak homok volt, akár egy hatalmas tepsiben. Ide én biztosan nem fogok bejönni – ezt mondtam elsőre”.

Háromnegyed órába telt, mire egyáltalán el tudott indulni, “estem, keltem, izzadtam”. Augusztusban történt mindez, 47 fokos melegben, Horváth teljesen elkészült az erejével. Erre az edzője, Pócsik László felküldte egy kétméteres dűnére. Hősünknek ez nagyon nem tetszett, mire megkapta a magáét: “Hülye vagy, akkor hogyan vágnál neki a Dakarnak? Már a prológnál kiesnél így.” Addig-addig, hogy “a főnök meglökte a motort, ami lecsúszott egy dűnetölcsér aljába, mire Laller elmorzsolt pár könnycseppet: gondoltam, itt halok meg, mert innen még gyalog sem tudok kijönni, nemhogy motorral. De akkor felvettem a kesztyűmet és a szemüveget, adtam egy nagy gázt, és a motor kiment. Akkor kezdtem el ráérezni a sivatagi motorozás ízére.” Két héten át naponta megtettek két-háromszáz kilométert, ami már elegendőnek bizonyult az alapvető tapasztalatok megszerzéséhez. Ekkor tanulta meg azt is, hogy “akárhová megyünk, mindenhol más a homok összetétele”.

Megváltozott a sivataghoz való viszonyulása is. “Valahogy nem akart elengedni, hazafelé a Ducato belesüllyedt a homokba, mire megjelent két teve, azok húzták ki.” Ugyancsak ezen a teszten egy éjszaka kint aludt a sivatagban, a konzervjét a kipufogón melegítette meg. “Beástam a motort, levettem a sisakomat és a csizmámat, majd lefeküdtem a homokba, ami egyébként nagyon kényelmes: ha fáj a hátad, csak fészkelődsz kicsit. Éjszaka egy nagy feketeség az egész, de az égen annyi csillagot láttam, mint korábban sosem. A csend pedig olyan tökéletes, hogy a homok sercegését hallani, ahogy fújja a szél. Egész éjszaka nem aludtam, néztem a csillagokat és hallgattam a homokot.”

20161205horvath-lajos-laller-motoros-dakar4

Így fogok kinézni én is

Utána mentek ki a versenyre, ugyanazokon a helyeken mentek, de a verseny egészen más. “Mentem három-négyszáz kilométert a sivatagban, eltévedtem, elfogyott a benzinem, akkor megint sírtam kicsit. Van egy vészhívó gomb, amit ha megnyomok, jönnek értem – talán két nap múlva -, de versenyben voltam, nem akartam ezt megnyomni. Azt gondoltam, millió porszem van a sivatagban, és én vagyok a legkisebb, senki nem szól hozzám. Aztán motoszkálást hallottam, örültem, hogy végre jön valaki, erre vadtevék bukkantak ki a dűnék mögül. Tíz-tizenöt vadteve körözött körülöttem, mint a cápák, de nem bántottak, mert jobban féltek, mint én.”

Jött az “isteni szikra, kitéptem a motort a sivatagból, átmentem két dűnén, és megláttam egy kiszáradt tevetetemet, gondoltam, így fogok kinézni én is, ha nem találnak rám”. A harmadik napon újabb mélypont jött, ismét eltévedt, majd amikor végre megtalálta az utat, a mezőny vele szemben jött. Kiderült, hogy ők “210 kilométernél járnak, én meg csak 90-nél, kihagytam egy jó kis hurkot. Harminc kilométer volt hátra, az három óra volt – mély homok, sok dűne, esés-kelés”.

A fáradtság rémisztő dolgokra képes: később eltévedt egy háromszáz kilométeres, nyílegyenes aszfaltúton, majd egy apró szállodai szobából nem talált ki a fürdőszobába. “Teljesen leblokkoltam, de aztán aludtam rá egyet, és mintha semmi nem történt volna, másnap jól versenyeztem.” Utána viszont megint hullámvölgy jött, elesett, és eltört a motorja üzemanyagcsöve, majd mire összerakta a motort, elment a mezőny, utolérték a kamionok. “Na, az még egy különleges élmény: miután 160-nal elmegy egy kamion, öt percig nem történik semmi, nem látsz semmit, majd elül a porfelleg, leporolod magad, és mész tovább.”

Dél-Amerikában még extrémebb lesz

A 2017-es Dakar egy héten át 3000 méteres tengerszint feletti magasságon halad majd, ami újabb extra kihívás. Mivel magyarországi keszonkamrát nem tudott igénybe venni, edzőmaszkkal készül, amivel “az oxigénhiányos állapotot nem tudjuk imitálni, viszont a tüdőkapacitást növeljük, nemcsak a tüdőmbe veszem a levegőt, hanem hasba is, így jobb lesz az oxigénszállítása a szervezetemnek”.

Dakar 2017

A 2017-es Dakar-rali január 2-án indul, majd Paraguayon, Bolívián és Argentínán át jut el a mezőny szerencsésebbik része a célba, január 14-én. Összesen 316 jármű nevezett: 146 motor, 83 autó, 50 kamion és 37 quad. Íme az útvonal.

Argentína és Bolívia határán 5300 méteren lesz az átkelés – ez lényegében a Mount Everest alaptáborának a magassága. Utána öt napon keresztül 4000 méter környékén zajlik majd a verseny Bolíviában. “Ez lesz az egyik fordulópontja a versenynek, ami után lehoznak minket az Atacama-sivatagba, ahol 47 fok lesz.”

Laller a Dakaron egy KTM 450-es terepmotorral indul, amit direkt erre a versenyre fejlesztettek. “A KTM az egyetlen márka, amelyik minden szakágra külön motort épít, és 2000 óta csak ők nyerik a Dakart” – mondja büszkén. A motor egy 450 köbcentis, 70 lóerő környéki, 200 kilós “vasdarab, amit pofonegyszerű szerelni”. Laller versenymotorja november 25-én útnak indult Dél-Amerikába, ezért jelenleg egy 450-es enduromotorral edz, amire rátettek egy nagy tankot és egy navigációs panelt. “Ez nem annyira erős, de a súlya, a mozgása és a karakterisztikája nagyon hasonló.”

Ennél a motornál a dűnékhez nem kell nagy gázreakció, elég tíz lóerő, majd ahogy húzza tovább a gázt a versenyző, megjön az erő, megindul a motor, de addig nem ássa el magát.

Vegyen Dakar-kilométert!

Horváth eleinte nem tudott támogatókat találni, majd osztott egyet, és kitalálta: ha a verseny tízezer kilométer, és harmincmillióba kerül, akkor egy kilométer 3000 forint. Ezeket a kilométereket bárki megveheti, így a magáénak érezheti majd Laller teljesítményét. A támogatók naponta kapnak hírlevelet kulisszatitkokról, de minél többet vesz valaki, annál többet kap cserébe.

Egy Eger melletti kis falu, Cserépváralja 250 ezret dobott össze a versenyzőnek,ezért kint is lesz a falu neve a motoron. Laller tartott egy élménybeszámolót ott a marokkói versenyéről, akkor kezdett el kampányolni a helyi polgármester mellette. “El is vittem a motort oda, fényképezkedtünk a főtéren. Egy nyíregyházi vállalkozó pedig egymillió forintot adott neki, de cserébe mindenképp ki akarta próbálni a motort. Meg is történt a dolog a váci krosszpályán, két rövid etapot ment a támogató, majd remegett a keze-lába, és azt mondta, soha többé nem akar erre ráülni”.

A tízezer kilométerhez még hatszáz hiányzik, de “be vagyok biztosítva, már mindent kifizettünk, ez csak a hab a tortán”. És a tortát nem egymaga eszi meg: ha több pénz gyűlik össze, a többletet a Ronald McDonald Gyermeksegély Alapítvány kapja, Laller sisakját is az ottani gyerekek festették ki – bár némi optikai tuningot kapott később –, ahogy a felszerelésén is lesznek majd gyerekrajzok.

20161205horvath-lajos-laller-motoros-dakar6

“Találkoztam egy kisfiúval, akin öt éve tüdőtranszplantációt végeztek, ám most megint visszaesett az állapota, és a végletekig el volt keseredve. Amikor meglátta a motoromat, rákéredzkedett, kivirult, jól érezte magát, majd később fel is hívott a gondozónő, hogy azóta jókedvű, beszél, visszatért belé az élet. A Dakar után ezért a bukósisakomat is elárverezzük jótékony célra.”

Horváth motorját felszentelte Beer Miklós, a váci megyés püspök, bent a templomban. “Nem vagyok túl mélyen vallásos, egy évben kétszer megyek templomba, de hiszek abban, hogy van ott fent valami, és többször segített már ez rajtam. Tudtam, hogy a váci megyés püspök is motorozik, megkérdezem, nem tenné-e ezt meg nekem.

Kinyitotta a templomajtót, mondta, hogy nem tudunk bemenni, mert lépcsők vannak. Csak ennyi a probléma? Na, akkor menjünk be az oltár elé, mondta a püspök úr, és még vörös szőnyeget is kiterített elénk. Mélyen megérintett az egész szertartás, az apámra gondoltam végig, nagyon elérzékenyültem, még sírtam is, ő is nagyon meghatódott.”

De nem ez az egyetlen égi jel a számára. “Már hét éve készülök a Dakarra, és amerre csak járok, mindig jön velem szembe valami Dakarral kapcsolatos, amikor már kezdeném feladni. Egy Havasi Balázs-koncerten a harmadik számnál kiállt egy tuareg, elkezdett énekelni háttérben a dűnékkel. Gyulán egy szállodában öt kulcsot tettek elém, elvettem egyet, majd meglepve láttam, hogy a szoba falát egy sivatag és egy tuareg díszíti. Ez tehát a karmám, oda kell mennem.”

Lelki társak

Ezek után a Dakaron már csak végig kell érni. “Az első húsz versenyző az elit, ők egymással versenyeznek, a második húsz azért versenyez, hogy bejusson az első húszba, a többiek pedig csak túlélnek. Én csak magammal versenyzek majd, bár a kilométergyűjtéssel már az engem támogatóknak is tartozom.”

Rajta kívül még három magyar indul majd: Dési János, a Szatmárnémetiben született Emanuel Gyenes román színekben, továbbá a szabadkai Gabor Saghmeister szerb színekben. Négy magyar ajkú versenyző három országot képviselve alkot majd egy nagy csapatot,akik kölcsönösen segítik egymást mindenben.

20161205horvath-lajos-laller-motoros-dakar5

Horváth állandó kapcsolatban van a szervező céggel, az ASO-val, amelynek a nevezéskor egy 23 oldalas portfóliót kellett összeállítania, még a családi állapotára is kíváncsiak voltak, “mindenhová benéztek”, nem csak az eredmények számítottak. Azóta kapott egy saját kódot, amellyel egy online felületen az égvilágon minden információt megkap. Félelmetesen jól szervezett vállalkozás, ám itt minden pénzbe kerül, és nem szégyellősek.”

Ugyanakkor az összes szakmai segítség is kevés volna, ha a párja nem állna mindenben mellette. De olyannyira mellette áll, hogy néha a vasárnapi ebédnél nekem kell szólnom, hogy most már beszélgessünk is, mert mindig csak a Dakar a téma”.

Horváth mostanra minden nehézségen túltette magát. Már alig bír otthon maradni, mindig a zsebében van a centi, amit naponta vág becsülettel. Nem is érti, amikor azt mondják neki, kabátot kellene vennie, már csak a Dakar jár a fejében: “Ez a terepralizás csúcsa, ezzel szeretnék emléket állítani apámnak, aki nincs közöttünk már 21 éve.”

Forrás: http://www.origo.hu/sport/20161205-horvath-lajos-laller-a-magyar-dakaros-felszentelt-motorral-szaguld.html